Nem titok, óriási Edda Művek rajongó vagyok, ennek a több, mint 30 éve futó együttesnek köszönhetem azt, hogy tudom mit jelent igazán rajongani valamiért és igazán szeretni egy együttest évek után is, és mindent megtenni azért, hogy eljussak a koncertjeikre.

Előzetesben beszélek arról, hogy hogyan is találtam rá - rátalálni? Az Edda egyszerűen mindenkin átmegy! - Hogyan vált igazán a részemmé, az életem részévé.
Mikor elég nagy lettem és bóklásztam a neten, és kezdtem ismergetni a zenei izlésemet, mindig rockzenékbe botlottam és azokat hallgattam. Akkor mondta anya, hogy előre látta, hogy rocker leszek, mert miután megszülettem, a kórházban rock zene szólt a csecsemőknek, mert az jót tesz a szívritmus szabályozásnak. Mesélte, hogy Edda, Republic és egyéb nagyszerű rockzenéket lehetett hallani a folyosón.
Nos, ekkor csak annyit jelentett nekem ez a két együttes, hogy "Kör" és "Kismadár". Aztán, ahogy egyre nagyobb és okosabb - és szebb - lettem, kezdett kialakulni a stílusom, rájöttem, hogy nekem mindenem a magyar zene. Azt értem, azt érzem, az áll hozzám közel, s elkezdtem hát a magyar rockzenékben kutakodni. És gondolhatjátok: visszajutottam oda, ahonnan elindultam: Edda és Republic.
Érdekes módon a Republic számai sokkal jobban fel tudtak pörgetni, teljesen átszellemültem hallgattam őket, hiába nem értettem a szövegüket, de nem tetszett mindegyik. Az Edda Művek számai tetszettek és őket is át tudtam érezni, de nem mindig. Nem jött rám mindig az az extázis, amit az előbbinél éreztem. Ettől függetlenül mégis az Eddát szeretem jobban... és mégis életemben először egy Republic koncerten voltam.

És reméltem, hogy nem az utolsón... Mikor megtudtam, hogy Bódi László kórházba került, imádkoztam, hogy rendbe jöjjön. Majdnem minden este könyörögtem, hogy élje túl, jöjjön rendben és megígérem, hogy az összes koncertjükre elmegyek, ami Pest közelében lesz. Én megígértem... De nem akarták, hogy így legyen.
Iszonyatosan lesújtott a hír, hogy nincs többé. Még azután egy héttel is sírhatnékom támadt, mikor a Republic számait hallgattam. Nem hittem volna, hogy ennyire mélyen érint. És bele sem merek gondolni, hogy milyen lesz, ha egy közelebbi ismerősöm marad az ágyban...?
Vagy a csészealjban. Elnézést, rajongok Pataky Attiláért, egyszerűen a kedvencem, de nem bírom ki, hogy ne ejtsek el egy-egy ufós viccet vele kapcsolatban. :D
Szóval, az együttes a mindenem és az egy szem barátnőm, Koporsószög elhívott a 18-i Edda koncertre, ami az ő kicsinyke falujában lesz. Amivel nem is lenne semmi probléma, ha anya elengedne. És a koncert nem este nyolckor lenne, ami azt jelenti, hogy ott kéne aludnom. Ami természetesen az én részemről nem gond, de a szülők nem tudom, hogyan is fogadnák a dolgot.
Nos, csak remélni tudom, hogy majd egy ötös történelem tézé mellett könnyebben fogja emészteni a helyzetet.