Hála az én drága LuPir-omnak, kaptam egy díjat, amit kénytelen vagyok kitölteni. Sajnos, mivel jelenleg nem vagyok kifejezetten írós kedvemben, így nem nagyon fogom most leírni az elmúlt napok... hetek... hónapok eseményeit, pedig illő lenne. Mert történtek ám dolgok! Bizony. Néha én is kimozdulok és akkor zajlanak az események... No, de, jöjjenek akkor ezek az átkozott szabályok :D

Nem titok, óriási Edda Művek rajongó vagyok, ennek a több, mint 30 éve futó együttesnek köszönhetem azt, hogy tudom mit jelent igazán rajongani valamiért és igazán szeretni egy együttest évek után is, és mindent megtenni azért, hogy eljussak a koncertjeikre.

Előzetesben beszélek arról, hogy hogyan is találtam rá - rátalálni? Az Edda egyszerűen mindenkin átmegy! - Hogyan vált igazán a részemmé, az életem részévé.
Mikor elég nagy lettem és bóklásztam a neten, és kezdtem ismergetni a zenei izlésemet, mindig rockzenékbe botlottam és azokat hallgattam. Akkor mondta anya, hogy előre látta, hogy rocker leszek, mert miután megszülettem, a kórházban rock zene szólt a csecsemőknek, mert az jót tesz a szívritmus szabályozásnak. Mesélte, hogy Edda, Republic és egyéb nagyszerű rockzenéket lehetett hallani a folyosón.
Nos, ekkor csak annyit jelentett nekem ez a két együttes, hogy "Kör" és "Kismadár". Aztán, ahogy egyre nagyobb és okosabb - és szebb - lettem, kezdett kialakulni a stílusom, rájöttem, hogy nekem mindenem a magyar zene. Azt értem, azt érzem, az áll hozzám közel, s elkezdtem hát a magyar rockzenékben kutakodni. És gondolhatjátok: visszajutottam oda, ahonnan elindultam: Edda és Republic.
Érdekes módon a Republic számai sokkal jobban fel tudtak pörgetni, teljesen átszellemültem hallgattam őket, hiába nem értettem a szövegüket, de nem tetszett mindegyik. Az Edda Művek számai tetszettek és őket is át tudtam érezni, de nem mindig. Nem jött rám mindig az az extázis, amit az előbbinél éreztem. Ettől függetlenül mégis az Eddát szeretem jobban... és mégis életemben először egy Republic koncerten voltam.

Elnézést, de nem találtam semmit, ami rímmelt volna a csöpögre. Az agyagedényen kívül.

Nos, az oldal újra kinyitja kapuit, de ezúttal már nem a szerepjátékos témakörben. Átváltottam blogra, mint láthatjátok. ( Nem mintha nem lett volna nekem elég a blogspot-os blogom..., bár azt nem szerettem túlzottan )
Hogy miért nyitok ki és mire jó ez?
Fogalmam sincs. Vezetek naplót, hogy oda írjam le az élményeimet, szóval tényleg nem tudom, minek kell nekem egy virtuális darab is... De be kell vallanom, nem hagyott nyugodni az a tudat, hogy itt van nekem fölöslegesen egy oldal és nem használom fel semmire... Na, meg ha kedvet is kaptam hozzá, akkor rájöttem, hogy valami normális kinézetet is adnom kell neki, az meg... igen, elég macerás.
A mostani kinézet is egy alap, gp-s darab, de egyelőre meg fogja tenni. A vér kifejezetten elbűvölő és  alul az a kéznyom..! Csodás.
Roppant tanácstalan vagyok azt illetően, hogy mi legyen az oldalon, ugyanis nem szívesen osztok meg magamról bármit is másoknak. De mindenféleképpen fogok (kell) egy leírást adni magamról, arról, hogy miket kedvelek, miket nem, miket csinálok és... miket nem. Meglehet, egy külön menürészt arra fogok szentelni, hogy leírjam a múltamat és bemutassam azokat, akik jelenleg az életem részei, bár senkit sem fogok a valós nevén, vagy valós nicknevén szólítani, aki ismer, úgy is tudni fogja kiről van szó.
Meglehet, hogy majd rajzokat is fogok feltenni, de inkább kiteszem majd a dA felhasználóm linkjét. Majd még minden el fog dőlni. :)

Nos, ha eddig még nem untad halálra magad, akkor majd ezután fogod!